Egyéb kategóriaVendégtapasztalat: ADT-NMPT – “gerincem állapotának lassú javulása” - Gerinciv

 

A gerincem állapotának lassú javulása az ADT és az NMPT módszereinek segítségével

 

“Évtizedek teltek el úgy, hogy nem voltam tudatában annak, hogy a gerincem milyen rossz, illetve folyamatosan romló állapotban van. A testem első és finomabb jelzéseit – a kisebb-nagyobb, de idővel múló fájdalmakat – rendre figyelmen kívül hagytam, mondván: biztosan csak a túlterheltség okozza.

Közel 40 éves voltam, amikor házfelújításba kezdtünk, amit főként saját kezűleg végeztünk. A leterheltségünk okán időnként egy-egy átgyúrást kértünk korábbi masszőr barátunktól, aki egy alkalommal jelezte, hogy kitapinthatóan rendellenesen áll néhány csigolyám, érdemes lenne szakemberhez fordulnom. Mivel továbbra sem voltak súlyos fájdalmaim, nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget ennek a kijelentésnek.

A 40. születésnapom előtt néhány nappal, felújítás közben életemben először olyan fájdalmam lett, hogy a következő napokban nem tudtam lábra állni. Nagy és idegi-jellegű fájdalmam nem volt, de a súlyosnak tűnő állapotom okán MR felvételt készíttettem.

Az eredmény „nem szép“, mondta egy kedves asszisztenshölgy: porckorongsérv három helyen, kettős gerincferdülés, meszesedés, stb. Mivel néhány hét alatt – csontkovács segítségével – kilábaltam ebből az állapotból, sajnos továbbra sem törődtem a gerincem egészségével megfelelően.

Az építkezés mellett méhészkedtem (és méhészkedem a mai napig), amely szintén nehéz fizikai munka. Termelési időszakban 30-40 kg-os kaptár részeket emelgettem naphosszat és mindezt heteken keresztül. 2018. májusában – akácvirágzás alatt – egy helytelen emelés során rémisztő érzésem támadt. Lángolt és émelygett a gyomromtól a nyelőcsövemig és a lábaim nem akartak megmozdulni. Meghatározhatatlan, az a villámszerű idegfájdalom és az izmok blokkoltsága amit egyszerre éreztem. Félelem és ijedtség lett rajtam úrrá. Leírhatatlan. Elviselhetetlen fájdalmam nem volt, sokkal inkább a kétségbeesés érzése volt ez. A termelési kényszer okán, másnap folytattam valahogyan a munkámat és a tüneteim lassan elmúltak, azonban erősebb fizikai megterhelések során ezek a jelenségek már rendszeresen előjöttek.

Még ez sem volt elég…

A gerincproblémám mellet a vállam is begyulladt és több, mint félév kínlódás után végül reumatológushoz kellett fordulnom. Tudatában annak, hogy porckorongsérvem is van, a kezelés sorozatot kiterjesztették a gerincemre is. A gyógyfürdőben kapott ritex-pakolások és a melegvizes kezelések után erősen begyulladt a gerinctájékom. Annak ellenére történt mindez, hogy az első kezelések után jeleztem, hogy valami nincs rendben… Kényszerűen, ebben az állapotban is dolgoztam, majd az egyik reumatológiai kezelést követően egy mindössze 25 kg-os hordót megemelve (amit nem lett volna szabad) úgy maradtam… Nem tudtam lábra állni. Három lépés, és összecsuklottam, feküdnöm kellett.

Kétségbeesésemben mindent kipróbáltam. Elsőként a háziorvos által felírt gyógyszerekhez fordultam (fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő, izomlazító), majd a barátok is elárasztottak jó tanácsokkal, bevált szerekkel,de egyik sem segített. Majd jött az akupunktúra, amely szintén hatástalan volt. A hagyományos orvoslásban a továbbiakban nem volt bizalmam, műtétről pedig hallani sem akartam.

Tudva, hogy a kiváltó okot kell megszüntetni, a porckorongsérv témájában készült videók tömkelegét néztem meg, bízva abban, hogy kiutat találok ebből a beteg, szinte bénult állapotomból. Bene Máté Zoltán biztató és hitet adó előadásai nyomán találkoztam a Dr. Kolonics Gábor videójával ( https://www.youtube.com/watch?v=gTiFmmpWXVs ), amely nagyon pozitív hatást tett rám. Ezzel egy időben a kisfiam keresztapja is említést tett Kolonics doktorról és az általa is képviselt módszerről (ADT).

Úgy döntöttem, hogy kipróbálom az ADT módszerét. 2018 decemberében Kolonics doktort felkeresve biztató szavakat és néhány „egyszerű“ gyakorlatot kaptam útravalóul. Csak utólag derült ki az, hogy ezeknek a gyakorlatoknak mekkora jelentőségük van! Mindemellett a legfontosabb: a terapeuta nem dramatizálta túl a helyzetemet, sokkal inkább kiutat mutatott, aminek egyetlen feltétele a gyakorlatok következetes és kitartó elvégzése volt.

A teljes leépülésem okán kezdetben ezeket az egyerű gyakorlatokat is csak nehezen végeztem el. Kétségbeesés, félelem és szorongás uralkodott rajtam. Mi lesz a (fizikai) munkámmal, hogyan tartom majd el a családomat, mikor tudok újra sétálni a kisfiammal? Valódi pokoljárás volt ez az időszak. A testi fájdalom mellett a lelki stresszel is meg kellett küzdenem. Nem tudom, hogy miből merítettem erőt, de napról-napra el kezdtem végezni a gyakorlatokat: 6 másodperc, 7 másodperc …10 másodperc.

A változás, pontosabban a javulás sokkal lassabban ment végbe, mint ahogyan azt eleinte gondoltam és vártam. A gyakorlatsor hatására század milliméterről-század milliméterre gyógyultam. Hónapok teltek el úgy, hogy nem éreztem kiemelkedő, érdemi változást. A testérzeteim hullámzóak voltak, hol jobban, hol rosszabbul éreztem magam. Két lépést előre egyet hátra. Talán így volt jellemezhető az a folyamat, amely a tendenciáját tekintve mégis a javulás irányába mutatott. Visszatekintve az idő ezt a tényt igazolta, ezért valószínűbb, hogy csak türelmetlen voltam…

Az ADT módszere mellett azt gondolom két másik fontos tényező is segített. Kolonics doktor tanácsára lemondtam a számítógép előtti ülésről, állva dolgoztam. Lelki oldalról pedig – szakítva a szorongással -„lesz, ami lesz“ alapon óvatosan elkezdtem használni a testem.

4 hónap elteltével éreztem a javulás első komolyabb jeleit. Lendületbe jöttem és többet szerettem volna tenni a gyógyulásom érdekében. Az ADT vonalán haladva 2019 márciusában megismerkedtem Jámbor Zoltánnal és az NMPT módszerével, amely kiegészítette a korábbi gyakorlatsort. A gyakorlatokat naponta, nehezebb élethelyzetekben kétnaponta végzem. 6 hónap elteltével már 10 óra fizikai munkát végeztem, igaz, csekély súlyok emelésével.

Egy év távlatában sikerült odáig eljutnom, hogy ma már 15-20 kg súlyt képes vagyok óvatosan, félelem nélkül felemelni. Az NMPT-vel elkezdtem a korábbi, kivételesen rossz testtartásom helyreállítását és ezáltal a gerincem egészségét tovább javítani és fenntartani.

Mindez újabb kihívás elé állítja a testemet, de ezt csak a változással együtt járó diszkomfort érzésként élem meg.

Az életminőségem nagyon nagy mértékben javult. A degeneratív módon fejlődött és a korábbi életszakaszokban agyon terhelt gerincem miatt hálás vagyok, hogy mára nagyobb fájdalmak és mozgáskorlátozottság nélkül tudok élni és dolgozni. Abban a hitben végzem rendszeresen a gyakorlatokat, hogy újabb egy év elteltével még tovább javulhat az állapotom.

Jelen állapotomban még nem tekintem magam teljesen gyógyultnak, azonban a kóros betegségtudat már nem gyötör. Elfogadtam azt az élethelyzetet, veszteséget, amelybe kerültem és próbálok arra koncentrálni, hogy az egészségem tekintetében visszanyerjem mindazt, amit még lehetséges.

Végül köszönetet szeretnék mondani Jámbor Zoltánnak, aki a legelesettebb állapotomban hitet és reményt adott abban, hogy van kiút és lehetőség a gyógyulásra – aminek a feltétele: a kicsit lazább életvitel mellett, a megfelelő testmozgás kitartó és rendszeres gyakorlása.”

 

Tatai Kornél

2020.március.15.

Tanulság

 

  1. Bizonyos testben elindult folyamatok változatlan körülmények között idővel csak fokozódnak. Ez a gyógyulásra ugyanúgy igaz, mint a degenerációs folyamatok fokozódására. A „csak egy rossz mozdulat az oka“ és a „majd elmúlik“ alapvető tévút, mind a probléma okának megismerése, mind pedig a tartós megoldás szempontjából.
  2. Termelési kényszer, teljesítménykényszer, perfekcionizmus, maximalizmus. Nagyon sok degeneratív gerincproblémával küzdő esetében megfigyelhető és kimutatott tény, hogy akik képtelenek kikapcsolni, megállni és ellazulni, a folyamatos teljesítménykényszer vagy maximalizmus miatt, azoknak az izomzatuk és a kötőszöveteik állandóan fokozott tónusban vannak. Magyarul: szó szerint feszültek, mentális és fizikai értelemben egyaránt. Ez a feszesség a fokozott kompressziós erők mellett, nyíróerővel is bír nem csak a gerincre, de egyéb ízületekre is. Ha ez nem lenne elegendő, esetükben sokszor a légzésminta is romlik. A túllégzés mellett a rekeszizom alulműködése és a fokozottabb mellkasi légzés jellemző az ilyen mentalitású emberekre, ami tovább nehezíti a helyes tartás és a gerinc egészségének fenntartását.
  3. A problémáddal soha nem vagy egyedül! A gerincprobléma és egyéb mozgásszervi panaszok rengeteg embert érintenek, sokan mégsem beszélnek róla. Sokszor a közeli hozzátartozókkal, ismerősökkel sem beszéli meg az ember, hogy „Te figyi, napok óta fáj a hátam/nyakam/vállam stb.“ Holott, lehet számtalan megoldás cserélhetne gazdát, ami különböző lehetőségeket kínál és jobbnál-jobb szakemberekhez vezetné az embert. Egyszerűen sokan úgy gondolják, “majd elmúlik”, vagy “nem akarok senkit fárasztani a bajaimmal…” Mert mindenki azt hiszi, hogy egyedül van a problémájával. A valóság az, hogy sokakat érintenek a mozgásszervi panaszok, de egy jó szakembernek vagy módszernek köszönhetően sokan már túl is vannak rajta. Tehát nyugodtan hidd el, nem vagy egyedül a fájdalmaiddal, különösen ha a gerinc vagy egyéb mozgásszervi problémákról van szó. Nem kell panaszkodni, de kérdezni attól még lehet.
  4. A gyógyulási folyamatoknak időt kell adni. Ugyanakkor nem mindegy, hogy a testben végbemenő öngyógyító folyamatokat támogatjuk megfelelő technikákkal és eszközökkel, vagy változatlan életmódunkkal nehezítjük és akadályoztatjuk azt. A fenti beszámoló jól mutatja, hogy egy 40 éves folyamatot visszafordítani nem lehetetlen, de nem napokban vagy hetekben, sokkal inkább hónapokban és években lehet ezt realizálni. “Az idő relatív” – szokták mondani. Ami azért is igaz ebben az esetben, mert egyáltalán nem mindegy, hogy egy kóros folyamat milyen régóta tart. Milyen tényezők gátolják vagy éppen segítik az öngyógyító folyamatokat?
  5. A támogató légkör alapfeltétele egy hatékony gyógyulási folyamatnak! Nem csupán a terapeuta és a páciens személye játszik jelentős szerepet egy-egy eset sikerében vagy éppen sikertelenségében. Az a szociokulturális környezet, ami az embert körbeveszi, hatással van minden egyes döntési mechanizmusára, így minden egyes cselekedetére is. Legyen az a mindennapi testmozgás, a táplálkozás, az elérhető egészségügyi szolgáltatások, az alvási szokások, a családi környezet, a munkahely, az ebből adódó stresszes vagy éppen stresszmentes környezet… bármi. Mind-mind hatással lesz az egészségi állapotra így egy konkrét gerincpanaszra is. Az egyén elhatározása nagyon fontos és becsülendő dolog, de amikor csak hátráltató tényezők veszik körbe az embert, az alapjaiba tudja megakadályozni a gyógyulás sikerességét. Lehet széllel szemben pisilni, csak felesleges. Úgy is mondhatnánk, hogy sokan egy szélmalomharcot vívnak mindaddig, amíg a probléma valódi okát (minden jelentős tényező figyelembevételével) nem kutatják fel és azt nem kezelik. Ez pedig sokszor nem más, mint egy komolyabb életmódváltás, számos napi rutin, vagy akár a környezet megváltoztatásával.

Szerző: Jámbor Zoltán

Warning: chmod() has been disabled for security reasons in /var/www/gerinciv.hu/wp-content/plugins/wordfence/vendor/wordfence/wf-waf/src/lib/storage/file.php on line 47