Miért romlik újra az állapotom, amikor már kezdtem jobban lenni?
Időnként a vendégeim, akár személyesen akár telefonon, vagy online, amikor hirtelen állapotromlást tapasztalnak (mert gyakori, hogy sajnos ilyenkor keresnek fel), részletes leírást adnak arról, milyen mozdulat, milyen terhelés váltotta ki a fájdalmat. Mindenki választ vár az általa fontosnak vélt kérdésére, annak tudatában, hogy az majd hirtelen orvosolni fogja a fájdalmát. Látatlanban az ember ilyenkor persze nem sok mindent tud tenni, de gyakori, hogy a jó válasz helyett, a jó kérdés nyújt segítséget. Amikor konkrét szituációról vagy mozdulatról kezdenek nekem beszélni, mindig megpróbálom távolabbról szemlélni az eseményeket és magát a pácienst is. Ez tipikusan, a fától nem látja az erdőt esete. A praxisomban legtöbbször ez a perspektívaváltás, vagy távolabbról szemlélődés így hangzik el: „Történt valami változás mostanában az életedben?”
Ilyenkor a leggyakoribb zsigeri válasz, gondolkodás nélkül, jellemzően az, hogy: Nem. Ugyanakkor sokszor, egy jelentéktelennek tűnő momentum is képes negatív irányba fordítani a gyógyulási folyamatot. Bár a mozgatószervrendszeri problémák esetében valóban gyakran fennáll a strukturális, vagyis a szöveti elváltozás, de magáért a fájdalomérzetért, már nem biztos, hogy mindig azt, vagy kizárólag azt lehet okolni. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az a bizonyos mozdulat vagy szituáció volt az utolsó csepp a pohárban, amit már a pszichés állapot nem tud fájdalommentesen tolerálni.
Természetesen a strukturális elváltozások mértéke és helye, alapvetően hatással lehet ennek a bizonyos fájdalomérzetnek a meglétére vagy hiányára, de számtalan más tényező is befolyásolhatja ezt. Kicsit leegyszerűsítve, minden változás, felfogható úgy, mint egy alkalmazkodást igénylő élethelyzet, ami alapvetően stresszreakciót vált ki a szervezetből. A stresszreakció pedig, szöveti szinten is feszültségváltozást eredményez, amelyről már részletesebben itt írtam.
Milyen változások befolyásolhatják a fájdalomérzetet?
A teljesség igénye nélkül, összeszedtem párat azokból a tipikusabb esetekből, amik a praxisomban előfordultak:
„Időjárás változás/fronthatás”
„Az utóbbi időben rosszabbul alszom”
„Éjszakákba nyúlóan tévézek/filmezek/nyomkodom a telefonom”
„Több műszakban dolgozom, főleg műszak végén érzem rosszabbul magam”
„Munkahely/iskolaváltás történt”
„Új munkatársam lett”
„A helyettesem lebetegedett, többet kell dolgoznom”
„Munkanélküli lettem”
„Családtag munkanélkülisége/betegsége”
„Összevesztem a párommal/apósommal/szüleimmel/gyerekemmel…”
„Válás/szakítás”
„Hozzátartozó/barát halála”
„Táppénz utáni munkába állás – pedig táppénz alatt már jobban voltam”
„A fájdalmas testrésztől távoli területen lesérültem, emiatt kevesebbet mozgok”
„A covid miatt mozgok kevesebbet”
„Jön az iskolakezdés”
„A hétvégén kicsit megerőltettem magam”
„Építkezés van”
„Hónap/év végi határidők közelegnek…”
A sort még hosszasan lehetne folytatni, mindenesetre amikor állapotromlásról, vagy egyáltalán a fájdalom megjelenéséről van szó, az esetek jelentős részében mindig van valami egyéb tényező, amit érdemes feltérképezni. A szöveti elváltozásokon túl, a tartós gyógyuláshoz, elengedhetetlen lenne ezeket a tényezőket is orvosolni, amit úgy is nevezhetünk, hogy életmódváltás.
Szerző: Jámbor Zoltán